Robert Kent nemrég készített egy 7 kérdésből álló interjút Alyson Noel-lel, ezt lefordítottam nektek.

1. Melyik az a három könyv, amit a legjobban szeretsz?
Üvöltő szelek - Emily Brontë
Zabhegyező - J. D. Salinger
Az alkimista - Paulo Coelho

2. Mennyi időt töltesz hetente írással? Olvasással?
Írással: Jelenleg szorít a határidő, így kb egész nap csak írok, a tippem olyan 60 óra lenne.

Olvasással: Az egyetlen hátránya az írásnak, hogy kevesebbet tudok olvasni, mint eddig, és a legtöbb könyv is, amit elolvasok, kutatásaim közben találom. Edzés közben, várótermekben, lefekvés előtt olvasom őket--eléggé felhalmozódnak a dolgok, és néha nehéz követni!

3. Mi vezetett ahhoz, hogy író légy?

Már aznap tudtam, hogy író akarok lenni, amikor befejeztem Judy Blume "Fent vagy Istenem? Én vagyok az, Margaret" c. könyvét. Judy Blume érte el először a kamaszkort nyílt, és őszinte módon, és én is ugyanerre akartam törekedni. Ígyhát elkezdtem verseket írni [igazán--szörnyű--verseket] még általánosban, majd rövidebb történeteket gimiben, és bejelentkeztem egy írócsoportba is. Ezután kerültem el new york-i légiutaskísérőnek, viszont úgy gondoltam, jó lenne egy új karrierbe belevágni, és megvalósítani az álmom. Így iratkoztam be egy online írócsoportba, és egyik rövid kis történetem egy novellává írtam (ami debütáló regényem, a FAKING 19 lett), és találkoztam egy csoporttársammal, aki életem első ügynökéhez vezetett, ezután pedig egy két-könyvre szóló szerződést írhattam alá a St. Martin's Press-nél, és azóta is nekik írok.

4. Miben hiszel - az írók születnek/taníttatnak vagy mindkettő? Melyik volt igaz rád?
Születnek. Úgy gondolom, megtaníthatod az írás alapjait, megmutathatod, hogy kell egy történet szerkezetét felépíteni, és a többit--de a különleges íróknak (minden íróról ezt gondolom, tényleg) megvan a saját világnézetük, képesek felfedezni a részleteket, beolvasztani azt a történetbe, hozzáadni vagy elvenni belőlük, és beletenni a saját különlegességüket--ez az, ami veled születik. Ez egy életforma, ezt nem taníthatják meg.

5. Mit szeretsz legjobban az írásban? Mi az, amit a legkevésbé?
A kedvencem, mikor annyira belemerülök az írásba, hogy körülöttem minden beolvad a történetbe, és a dolgok olyan gyorsan történnek, hogy a szavak gyorsabban áramlanak, mint ahogy letudom írni őket--varázslatos élmény!

Amit nem szeretek, az a vázlatolás. Legszívesebben csak beleugranék a közepébe, és írnék... de a vázlatolás is lényeges, ez segít túljutni az akadályokon, amikbe néha elkerülhetetlenül is beleütközöm, ígyhát: készítek vázlatot!

6. Milyen bölcsességgel látnál egy egy feltörekvő írót? [akár többet is mondhatsz, ha akarsz]
Úgy hiszem, fontos, hogy önbírálat nélkül kezdj írni. Semmi sem tökéletes az első alkalommal, néha az ötödiken sem. Az írás az újraírásról is szól, egy üres lapot úgysem javíthatsz át, valahol el kell hát kezdeni.

Valamint, ha komolyan meg akarsz élni az írásból, akkor fontos, hogy képezd egy kicsit magad az üzleti világgal. Csatlakozz profi írókörletekhez, olvasgasd ügynökök blogjait, olvass írásról szóló könyveket, bármit, amivel tanulhatsz. Ez egy elég kemény üzlet, tele elutasításokkal, és emberek hosszú sorával, akik mind arra várnak, hogy "Nem"-et mondhassanak neked. De ha tényleg akarod, megtanulod, hogy törj át a kemény falakon. Maradj mindig pozitív, meggondolt, és emlékezz rá, hogy csak egy "Igen" is elvezethet oda, ahova vágysz!

7. Ha vacsorázhatnál egy íróval, akár még él, akár már nem, ki lenne az, és miért?
David Sedaris, mert vidám, és brilliáns, és megvan az adottsága, hogy megnevettessen, vagy sírásra ösztönözzön egyetlen kis paragrafusával!