Sziasztok! Megjöttem az interjúval, habár már 2.jára írom be, szóval bocsi, hogy késtem. Nem tartok előadást arról mit is gondolok a gportál-ról, szóval térjünk a lényegre, vagyis az interjúra!
Magától érthetődően a Bővebben után olvashatjátok az egészet.

Alyson Noel a sikerlistás könyv, az Evermore - a Halhatatlanok első részének alkotója. A Blue Moon - vagyis a Halhatatlanok 2. része Július 7-én jelent meg, a Shadowland - vagyis a 3. rész 2010. Január 5-én kerül a boltokba [odakint]. További művei közé tartozik a Cruel Summer, a Saving Zoe, a Kiss & Blog, a Laguna Cove, az Art Geeks and Prom Queens és a Faking 19. Jelenleg a férjével él Laguna Beachen, Kaliforniában.

Mi adta az ötletet a Halhatatlanokhoz?
Bánat. Néhány évvel ezelőtt 3 szerettem vesztettem el 5 hónap alatt, és nem sokkal azután majdnem a férjem is, aki leukémiás volt akkor (már teljesen felépült!). Megtapasztalva azt az erős bánatot és félelmet, sokat kezdtem az életen és halálon, halandó, és halhatatlanságon gondolkozni, és a kötelékeken, amik még azután is kitartanak, mikor szerettünk elment, és ahogy fiatalok próbálunk maradni, amíg csak tudunk—és mégis, mi történik, ha tényleg megtehetjük? Mit fog ez jelenteni számunkra, a szeretteinkre, az ismerőseinkre nézve? És ahogy kiskorom óta érdeklődtem a paranormális dolgok iránt, Ever és Damen története megfelelőnek tűnt, hogy bejárjam ezt az utat.

Nehezebb volt megírni a Blue Moon-t mintaz előző könyvet? Hiszen ez az első sorozatod, ahol egy külön történetet kellett folytatnod.
A BLUE MOON-t határozottan nehezebb volt megírni, mint az EVERMORE-t. Valószínűleg, mivel tényleg ez az első folytatásos regényem, és nem igazán tartottam számon a különböző apró részleteket, ezért tennem kellett egy lépést visszafelé, és újraolvasni az EVERMORE-t, és mára már egy történetnaplót írtam össze, amit mostmár a többi könyvemnél is meg fogok tenni.

Milyen előkészületeket/kutatásokat folytattál a Halhatatlanok-hoz?
A kutatások, amiket folytattam lenyűgözőek, és szórakoztatóak voltak. Egy három napos pszichés fejlesztési kurzuson vettem részt a világhírű médiummal, James Van Praagh-gal, aki felülmúlta minden vadabb elvárásaim, és hipnózis alá vetettem magam előző életembe a sikerlistás íróval, Dr. Brian Weiss-szel ahol olyan dolgokat tapasztaltam, amikre soha nem gondoltam volna! Valamint számtalan könyvet olvastam a médiumokról, szellemekről, a reinkarnációról, a halálközeli élményekről, az előző életről, csakrákról, kristályokról, és egyebekről. És egy kicsit "túráztam" is—elmentem a The Getty múzeumba, ahol pár dolgot gyűjtöttem, amit fel is használok majd a SHADOWLAND-ben, és volt egy rendkívül szórakoztató utazásom is a "Shake Shack"-be Crystal Cove-ban, ahol nem volt más választásom, mint elfogyasztani pár tejturmixot, hogy biztos legyek az ízekben. Mennyit kellett szenvednem a művemért!

Ha az Evermore-t feldolgoznák [filmmé vagy sorozattá], kiket képzelnél el főszereplőkként?
Ez vicces, mert egyfelől vizuálisan képzelem el a dolgokat, miközben írok—és olyan tisztán látom a karaktereket, hogy gyakran úgy érzem, mintha egy filmet pörgetnék a fejemben! És mégis, másfelől mivel annyira ismerem őket, nehéz számomra élő embereket hozzájuk kapcsolni. Bár egy pár olvasó Ben Barnes-t képzeli el Damenként, és be kell vallanom, miután rákerestem a Google-ben, álomszerűen megfelelőnek találtam!

Van a karaktereid között olyan, akit valamely ismerősöd alapján teremtettél?
Nincs, de bár Damen olyan lenne!!

Ha valamelyik karakteredet életre kelthetnéd akármelyik könyvedből, ki lenne az?
Határozottan Damen. Kizárólag saját célra persze!

Hogyan lezdtél ifjúsági regényeket írni?
Mikor befejeztem Judy Blume könyvét, az Odafent vagy, Uram? Én vagyok az, Margaret-et [ARE YOU THERE GOD? IT’S ME, MARGARET] hatodikban, tudtam, hogy én is író akarok lenni. De nem szándékosan kezdtem el ifjúsági regényt írni, azt mondanám inkább, hogy volt egy sztorim, ami még tizenévesen történt velem. A kis történet egy könyvvé nőtt, így megszületett debütáló könyvem, a FAKING 19.

Kik inspirálnak?
Más írók, és történetmesélők. Csodálom, Judy Blume-ot, aki félelem nélkül mutatta meg, milyen felkavaró és nehéz tud lenni a kamaszkor, szeretem, ahogy a Bronte testvérek új világokat teremtettek, tele érzelmekkel, amiktől szinte már az egész valódinak tűnik, és Nick Hornby tehetségét, amivel mindenkit megnevettet—az éles megfigyeléseit az emberi természetről, uhh, a lista nagyon hosszú, de ez kezdetnek nem is rossz!

Milyen egy átlagos munkanap számodra? Van egy begyakorolt napirended, amit követsz, mikor írsz?
Az egész egy bögre zöld teával, netezéssel, és emailek olvasásával kezdődik. Próbálok előbb a sürgősebb dolgokra koncentrálni, azután jöhetnek a szórakoztató dolgok, mint a blogolás, vagy a Facebook, Twitter, Myspace, és a faliújság az oldalamon. Néhány órával később már készen állok az írásra. Kijavítom, amit egy nappal azelőtt írtam, ami szintén segít visszarázódni a történetbe, mielőtt új dolgokat írnék. Nagyjából ehhez szoktam tartani magam, persze netezési szüneteket tartva, amíg el nem érem a napi szómennyiséget, vagy míg el nem kezdődnek a kedvenc sorozataim, ami általában hamarabb történik. Ez az én napirendem a hét minden napján.

Vannak írás előtti szokásaid/szertartásaid?
Igen, mindig meggyújtok egy gyertyát, mikor elkezdem, és elfújom azt, amint végzek.

Olvasol jelenleg valamit?
A Befejezetlen ügyet [UNFINISHED BUSINESS] James Van Praagh-tól—lenyűgöző könyv!

Ha nem írnál, milyen más munkát képzelnél el magadnak?
Művész vagy rocksztár akarok lenni—igazából mindkettő!

Mit szeretsz legjobban abban, hogy író vagy?
Az olvasókat! Minden nap lenyűgöznek, és csak ámulok a kedves üzeneteken, amiket küldenek, és a gyönyörű alkotásokon, amiket kreálnak—esküszöm, nekem vannak a legjobb olvasóim, és nagyon hálás vagyok Nekik!